farsang

Lassan minden óvodában és iskolában eljön a farsangi mulatság ideje. Ahogy sok minden másban, az autizmussal élő gyerekeknek ebben is eltérhetnek az igényei a jelmezek és a rendezvény lefolyásával kapcsolatban. Persze vannak egyezések is. Ahogy a normál gyerekjelmezeknél, itt is fontos, hogy a gyerkőc jól érezze magát a jelmezben. Tudjon mozogni és ne fázzon, vagy legyen melege.
A kész jelmezek korában tulajdonképpen megoldhatjuk, hogy veszünk a gyermeknek valamilyen összeállítást és ráadjuk. Ebben már mulatozhat is, ha nem zavarja a szokatlan ruhadarab, vagy helyzet. Ilyenkor megpróbálhatjuk a szokásos módon segíteni gyermekünket. Igény szerint lefotózni, lerajzolni, előre megjeleníteni neki, hogy mikor mi fog történni és ő mit tegyen ebben a helyzetben, illetve hogyan szálljon ki belőle, ha túl megterhelőnek érzi. És nem árt azt is jelezni, hogy a rendezvénynek hogyan lesz vége.
Ha a gyermek nem szeretne jelmezt húzni, akkor is vannak lehetőségeink. A piros póló hátára textilfilccel felrajzolt katicaszárnyak például lehet, hogy elfogadhatóbbak, mint a műanyag szárnyak és fejdísz kombó. egy kedves gyógypedagógus javasolta egyszer az almafa jelmezt, ami barna nadrág és zöld póló, piros almákkal dekorálva. A célnak tökéletesen megfelelt és nem terhelte a viselőjét. Kisfiamnak fogalma sem volt róla, hogy ő most almafa. Más autizmussal élő gyerekkel is előfordulhat, hogy nem értik, miért mókás jelmezbe bújni, de ettől még érezhetik jól magukat.
Ehhez az is kell, hogy a nekik megfelelő mennyiségű ingert kapják az ünnepségen. Vagyis a túl sok fény, zene és nasi esetünkben nem biztos, hogy jó választás. Ha ilyen jellegű a mulatság, érdemes egy csendesebb helyet is elérhetővé tenni a kevésbé duhaj kedvű gyerekek számára.
Remélem minden olvasónak jól sikerül a farsangi időszak és kérem írják/írjátok meg nyugodtan a tapasztalataikat!

ajándékot autistának

Karácsony közeledtével időszerű lehet a kérdés, mit kapjon az autista gyerkőc ajándékba. Úgy gondolom elsősorban ő is gyerek ezért szeretetre és odafigyelésre van szüksége. Tudom, ez banálisan hangzik és nem biztos, hogy egy auti esetében ugyanazt jelenti, mint egy átlagos gyereknél.
Azt hiszem azoknál a gyerekeknél könnyebb dolgunk lehet, akik el tudják mondani, vagy meg tudják mutatni, hogy mi érdekli őket. Náluk is előfordulhat, hogy nem szeretik a meglepetéseket. Több autista gyerekről hallottam, hogy jobban örül, ha tudja mit rejt a díszcsomagolás. Családonként változó, hogy katalógusból választja ki az ajándékát, vagy együtt veszi meg a család és csomagolja be. A gyakorlat azt mutatja, hogy a csomag bontását a gyerkőc türelmesen kivárja és szenteste együtt tud örülni a család. Ez olyankor lehet jó megoldás, ha az ismeretlen, meglepetést rejtő csomag félelmet kelt a gyerkőcben.
Azt hiszem vannak gyerekek, akiknél el kell döntenünk, hogy mi is a célunk az ajándékkal. Ha örömet szeretnénk szerezni, akkor azt érdemes adni, ami neki tényleg boldoggá teszi. Legyen az valamilyen bizarr tárgy, vagy olyasmi, amivel nem rendeltetés szerűen játszik. Ebben az esetben számolnunk kell vele, hogy a külvilág megrökönyödését válthatjuk ki.
Olyan gyerekeknél, akik szeretik a logikai játékokat, adja magát a válasz, ebből a körből válaszunk valamit.(ördöglakatot, türelemjátékot stb.) A "közlekedős" gyerekeknek is viszonylag könnyű ajándékot venni.
Nehezebb a dolgunk, ha a gyerkőc nem tudja mutatni minek örül, vagy állapotából fakadóan nem játszik a játékokkal. Azt hiszem kellő odafigyeléssel az ilyen gyerekeknek is lehet örömet szerezni. Saját tapasztalat, hogy a mi kisfiunk szeret mindent, aminek érdekes hangja van, vagy a fényreflexiók szépek rajta, vagy a tapintása fura. Az ilyen dolgokkal nagyon sokáig lefoglalja magát és közben boldog. Szereti nézegetni a könyveket is, noha azok gyorsan tönkremennek a kezében. Idén könyvcsomagot teszünk neki a fa alá és bízunk abban, hogy a könyvek kitartanak egy darabig. Az ő esetében nagyon jó választásnak bizonyult az esőbot és a villogó zselélabda is.
Azt hiszem mindenki maga dönti el, hogy biztosra megy, vagy kísérletezik az ajándékokkal de én mindenkit az "ötletelésre" bíztatok, mert nagyon szomorúnak érzem ha egy gyerek az állapota miatt nem veheti ki a részét az ünnep örömeiből. Vegyük fel bátran az "auti szemüveget" és próbáljunk meg örömet szerezni nekik is. Akinek van kedve, bátran írja meg a saját ötletét, tapasztalatát.