vizuális segédeszközök

A vizuális segédeszközökről „felhasználói szinten”

Nemrégiben szó esett a mentorszülők közös levlistáján a vizuális segédeszközökről. Úgy gondolom, hogy ha nekünk érdekes a téma, esetleg más szülőknek is az lehet, ezért veszem a bátorságot, hogy írjak róluk.

Mielőtt belekezdenék a tényleges felsorolásban, néhány apróságot szeretnék leírni. A vizuális segédeszközökkel kapcsolatban fel szokott merülni, hogy nem hátráltatja–e a gyermek fejlődését, beszédfejlődését. Magam is hallottam autista gyermekekkel foglakozó gyógypedagógustól, hogy beszélő gyereknek nem ad PECS kártyát. Azt gondolom, hogy ez már olyan szakmai kérdés, aminek megválaszolása nem egy laikus mentorszülő kompetenciája, csak a saját kifejezetten jó tapasztalataimról tudok beszámolni, illetve egy meglehetősen gyakorlatias példát hozni. Nem tudom, hallottam–e valakitől, vagy csak beugrott. Sajnos nem vagyok egy sofőrzseni, nem vezetek túl jól. Éppen ezért sokkal jobban szeretem, ha a kereszteződésben van valamilyen vizuális segédeszköz, prózai nevén macisajt, vagy stoptábla, mint ha ezek nélkül kellene a jobb kéz szabályt alkalmaznom. A különbség csak a vizuális megsegítés.

A másik dolog amit fontosnak tartok leírni, hogy noha igyekszem legjobb tudásom szerint mindent összegyűjteni ide, senki ne ezek alapján kezdje autista gyermeke ilyen jellegű segítését. Autizmusban jártas szakember kell ahhoz, hogy felmérje, a gyerkőc szimbólumszintjét és egyéb igényeit és segíthet az eszközök megválasztásában és bevezetésében. És akkor most lássunk neki!

1, napirend

A napirenddel mi tudjuk jelezni gyermekünknek, hogy mi fog vele történni. A naprend lehet tárgyas, képes, rajzos, fényképes, írott. Ezzel oldhatjuk a bizonytalanságát azzal kapcsolatban, hogy mi vár rá a jelzett időszakon belül. A napirend általában függőleges (fentről lefelé) néha vízszintes (balról jobbra) is lehet. Mobil napirendet használhatunk pl. több állomásos utazáson, sétánál.

Tárgyas napirendnél én praktikusabbnak találtam a vízszintes elhelyezést, mert a tárgyakat könnyebb volt felakasztani, mint tépőzárazni. Ezért egy egyszerű fogasra aggattuk a tárgyakat. Mi valós darabokat használtunk pl. igazi törölközőt a fürdéshez, kanalat az evéshez. Bizonyos tárgyakat kicsinyíteni tudtunk és ha azt az utat követtük volna, végül felkasírozhattuk volna őket egy kártyára, így vezetve át a képes napirendre a használóját. Vannak olyan tárgyas napirendek, ahol pl. playmobil tárgyacskákat helyeznek el a gyerekeknek. Kicsi wc-t stb.

tárgyas napirenden: vacsora-fürdés-lefekvés (kicsinyített párnával)

A kártyák használata némileg egyszerűbbnek tűnhet, itt az öntapadó tépőzáras rögzítés könnyen megoldható. A mi kártyáink 5,5 x 8cm-sek. A keret színe narancssárga. A napirendi kártyáknak, szemben a PECS képekkel mindig van kerete. Az oviban, vagy bárhol ahol több autista ember használja a napirendjét, hasznos ha tudjuk, melyik kártya kié, nem tudom van–e ennek más oka is. A kártya mérete és fajtája használójának igényeitől függ. Vannak gyerekek, akiket zavar, ha a valóságban nem pont olyanok a dolgok mint a képen. Nekik a rajzos megoldás inkább megfelelő.

A képes napirend használatánál hasznosak lehetnek a hívóképek. Ezek a képek megegyeznek az adott tevékenységre vonatkozó napirendi kártya képével. A gyakorlatban úgy használjuk őket, hogy a gyermek elveszi a napirendjéről a kártyát, majd elindul vele a tevékenység helyére. Itt felteszi a napirendi kártyát az arra kijelölt helyre. Ha ebben bizonytalan, ezen a helyen várhatja őt a hívókép, ehhez tesz a nála lévőt.

Olyan olvasó gyerekeknél akik az olvasási kézségüket megfelelően használják az írott napirend lehet a megfejtés. Ha megy nekik, ők is kezelhetik. Ugye mennyire hasonlít ez egy határidőnaplóhoz?

képes napirenden: szabadidő-uzsonna-szabadidő-vacsora-fürdés-lefekvés

2, PECS kártyák (Picture Exchange Communication System, azaz képcserés kommunikációs rendszer.)

A „kérőképekkel” ahogy mi itthon hívjuk a gyerek tudja jelezni az igényeit. Nem beszélő gyerekeknél nagy előrelépés lehet mindenkinek, ha ténylegesen tudjuk, mit szeretne a gyerek, nem csak mondjuk odavisz a hűtőhöz és tologatja a kezünket. Ezek a kártyák is lehetnek rajzosak vagy fényképesek. Ahogy az előbb is írtam, a felhasználótól függ. Mi egy könyvbe rendeztük őket. A könyvön elöl van egy tépőzár ide szoktuk tenni azoknak a dolgoknak a képét, amik aktuálisan kérhetők. Véleményem szerint nagy hiba lenne eltenni azokat a kártyákat, amiket nem szeretnék éppen kérhetővé tenni. Csúnya hasonlattal a kislányomtól sem veszem el a piskóta szót, ha nem szeretnék adni, de el kell fogadnia a nemleges választ. A képpel kérés tanításakor érdemes először azokat a képeket elérhetővé tenni, amiknek a megfelelőjéből adni szeretnénk, ezzel is megerősítve a képek használatát. A nemleges válasz tanulása már egy következő (cseppet sem könnyű) lépés. Peti könyvében a sárga lapokon vannak az ételek képei, a zöldeken a tárgyaké és még a tevékenységeknek kell majd találni egy harmadik színt. A képek előállítása persze elég strapás, erre később még visszatérek.

3, folyamatábrák

A folyamatábrákkal egy összetettebb tevékenység, pl fogmosás megtanulását segítjük. A gyerkőc „puskázhat” menet közben.

4, választó táblák

Ilyet mi nem használunk, de az ötlet nagyon jó, nálunk még bevezetésre vár. A Fogódzó képzésen láttam, hogy az autista gyerekek számára nehezen értelmezhető szabadidő kitöltésére használt játékot választhatta ki a tábla használója az azon szereplő képek közül. Másutt a jutalom kiválasztására szolgál.

5, napló

A történések „elraktározása” képpel, vagy szöveggel. Kisfiam ovijában azért is jött jól, mert ő nem tud beszélni a vele történtekről. Ugyanakkor a beszélő gyerekek szülei a naplóban lévő képek használatával beszélgethetnek az ovis dolgokról.

6, énkönyv

A használója számára fontos embereket, helyeket, tárgyakat gyűjtjük össze benne. Szintén alkalmas közös nézegetésre, beszélgetésre.

7, időmérők, időzítők

Talán furcsa, hogy ide sorolom őket, de az időt teszik láthatóvá az időzítők. Ezek segítségével jelezhetjük gyermekünknek, hogy meddig fog tartani valami, mennyi ideig játszhat pl valamivel, vagy mennyi idő múlva kell megtennie valamit. Az időzítő lehe stopper (akár a telefonban is), vagy homokóra. Nagyobbaknál már a szokásos órák is működnek.

A képek gyűjtése és előállítása nagyon nehézkes lehet. Elvben persze nagyon egyszerű egy tárgyat telefonnal lefotózni, onnan egy webes albumba küldeni (pl Picasa) és erről a helyről nyomtatni, majd laminálni. A gyakorlatban sokszor nem jó a kép, kifogy a nyomtató, vagy nincs is, ami persze teljesen érthető, de nem könnyíti meg a kártyák készítését.

A másik viszonylag egyszerű mód internetről kinyomtatni és laminálni a képeket. Nyomtató és lamináló hiányában az AOSZ irodájában is kérhetünk segítséget. Itt díjmentesen elkészítik a kártyákat.

Vannak családok, ahol a szülők Clipartokat használnak. A képkészítésre kidolgozott program neve Boardmaker, de ez sajnos nem ingyenes. Kedves mentortársam jelezte, hogy 30 napra ingyenesen letölthető az alábbi linkről.

http://www.mayer-johnson.com/downloads/trials/

Szintén jól használhatónak tűnik egy másik mentortipp a Picto – selector program, ami ingyenesen letölthető innen:

http://www.pictoselector.eu/

Mindenféle gépi megoldás hiányában marad még a jó öreg papír és ceruza. Kisfiamnak jónéhány kártyát így rajzoltam meg.  Nem lettek mesteri darabok, de ő tudja használni őket. (A vacsora kártyán elöl azért van tépőzár, mert néha rátesszük annak az ételnek a képét, ami vacsira lesz majd. Ez különösen olyankor jön jól, ha látja a hűtőben amit szeret és nehezen várja ki, hogy kapjon belőle.)

Ez a bejegyzés egészen biztosan nem teljes és nem szakszerű. Aki ennél többet szeretne tudni a fentiekről, segítséget kaphat a Vadaskertben, illetve a Budapesti Korai Fejlesztő Központban és az Autizmus Alapítványnál. Kérem, ha bárki hozzá tud tenni ehhez, tegye meg, hogy mindannyiunknak könnyebb legyen. Jó lenne folyamatosan egyre több képet is feltölteni ide, hogy mindenki számára könnyen hozzáférhető legyen.